"Nem azért élek mert félek, hanem azért félek mert élek!"

Igen már megint egy elég érdekes dologgal indítok.... Ez egy irodalom órán született meg a fejemben gyorsan le is írtam egy papírra és megosztottam legjobb barátnőmmel amint alkalmam volt.  Ja egyébként bocsesz hogy ilyen nagyon régen írtam nektek, de nem is tudom elvoltam a magam melankólikus állapotában... Viszont írtam egy "verset" vagyis valami gondolatmentet féleséget ez ne mis vers... ja meg igazából kettőt fogok ma megosztani veletek. Nem kell szidni egy részt mert leszarom más részt meg mert mint mondtam ez nem egy vers ez egy CUCC!!! Ja amúgy ezek is irodalom órán születtek :D Ja egyébként igen az Öngyilkosok szobája... Dúrva film de nekem tetszik youtubon feliratosan fenn van nézzétek meg! Nah csáó!

Letépett szárnyak

Hogyan élj tovább ha letépték szárnyad, szétoszlatták vágyad?

a lény álom nélkül csak a fekete bánat.

ami jön s bíztatóan veregeti vállad,

suttogja: nem rossz vár csak sötétség, ohh igen a depresszív bánat....

ő csak egy árny mi jelzi, letépték a szárnyad, szétoszlatták vágyad.

Reméled, hogy az a szárny egyszer újra kinő...

de tövestől kitépték..

s kérdem én ki Ő?

Ki Ő, hogy letépje szárnyad s szétoszlassa vágyad?...

Lent mélyen...

Én nem ez vagyok,...

elvesztettem magam,

ez már nem.. nem én vagyok!

Ki régen voltam ma nem vagyok...

ki voltam.. ott lapul még mélyen de az én vagyok?

Tépi rácsait szenved lent a mélyben.. 

Hallom sikolyát a vérfagyasztó éjsötétben..

Félek ha elszabadul szétrág ott lent mélyen...

és megint csak vágy lesz, lennék olyan mint régen...