Mérget nyelnék

 

Mérget nyelnék már nincs miért élnem

Mért is lenne könnyű minden...

Ha azt hiszed sínen vagy akkor eszed nincsen!

Mit tegyek ha életemnek értelme nincsen...

Miközben versem írom azt gondolom semmi kincsem nincsen...

 

Mérget nyelnék mert...

Bányában élnék mert szépségem nah az ami nincsen...

Félek mert élek, létem a lelkemen alapul ami haldoklik és szemem is megvakul, most nyelem..

Nem látom már a színeket, szín vak lettem...

Legalább eddig reménykedhettem...

 

Mérget nyelnék mert...

Nincs szín mit látnék s már tükröm sincsen...

Magamat sem látom s talán nem is szeretném mert félek már arcom nincsen...

Csak a vér az arcom helyén mely vöröslik de színét nem látom.

Csak csillog s folyik, ömlik a lelkemből és arctalan testemből, remélem álom...

 

Mérget nyelnék mert...

Leszólják az egyetlen dolgot ami még éltet...

Azt mondom van remény de tudom hogy nincsen..

Mondják állj fel bírd ki azt hogy pofán csap az élet.

Rusnya arcomon úgy vöröslik mint a torkomban a méreg..

 

Mérget nyelnék, hogy ne lássam önmagam...

Feladtam már életcélom és azt ami belül van...

Nem remélek, nem ígérek csak félek.

Halnék hogy ne kelljen ezt éreznem, mostmár lenyelem..

 

Mérget nyeltem már nincs mi bántson.

Kérlek jegyezzétek ez a nap a halálom!

Lelkem halott testem üres.

Végleg kiszállt belőlem a fényes..

 

Azt hiszed megértessz és tudod az igazat...

A francokat..

De mostmár tudod talán a bajomat

 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés