Szem

Furán néznek rám, mert mást látok a szememmel,

Azt hiszik nem próbálom elnyomni ezt ezerrel,

Hiába kűzdök ha a látom amit látok,

Ez nem más mint egy átok.

Szívesen elmondanám mit látok a szememmel,

Őrültnek néznél mert te ilyet nem hihetsz el,

Versemet is olvasod és közben gondolod elmebeteg vagyok...

Szemembe mondod bennem szét folyik a tinta holnap lehet másabb leszek mint ma

Én magam vagyok az átok meg a tinta.

Sír a szívem.

Sír a szívem néha bókol..

kívül mosoly pelül pokol..

sötét jár át néhol...

sötét lett odabent valahol...

fény? Itt már nincs talán máshol..

belül elhalni látszol..

nem mondhatod, hogy mindegy hol lennék csak máshol...

fáj a szívem, törrel szúrnám százszor...

Sír a szívem de mosolyom lángol..

Ez nem angyali bennem a pokol tüze lángol..

Mosolyogva, vidáman élek ezt mondom el százszor..

már rég halott vagyok de azt mondom bennem angyali fény lángol..

illúzió vagyok.. illúzió életem, látod angyali fény helyett a pokol meg félelem..

félek attól, hogy lebukok hogy fényem nem angyali hanem a pokol világít rád százszor...

Mosolyom álca, mert belül üvöltök a lángtól..

Bent égek a pokolban, tarkón szúr egy démon és a tűzből ordítom angyal vagyok és nem démon!! 

Bőr(Legjobb barátnőmnek)

Látom hogy szenvedsz bőrödet téped,

én bőrömet tépném érted...

Más helyébe lennél..

Én adnám az enyémet...

Ne lennél szomorú..

véremet adnám érted..

Tudom pezseg a véred..

mert a düh, a szomorúság belül, lángol, éget...

Ne hagyd hogy minden szénné égjen, vess neki véget...

Nem vagy senki...

Te minden vagy mi körül vesz téged...

Te vagy a legjobb barát, ezért becsüllek téged

Őszinte vagy, mondasz szépet, jót és olyat ami éget.

Ha valaki kinevet, azért teszi mert irigyel téged.

Mert ő veszendő, már rég halott lélek..

Te érző s ez félő hogy felemészt téged.

Remélem együtt töltünk még rengeteg évet,

És utolsó lépésedre megérted, mindenki szeret téged.

Szeretetem küldöm néked

mert nem létezik nálad jobb barát és remélem ezt megérted!

MÁS VAGYOK...

Más vagyok?

Talán hasonlítani akarok?

Mint vörös pipacs a réten..

utánzom a rózsát mely úszik a vérben?

Kezemhez vér tapad?

Vagy ez csak tinta?

Vöröslik mint a pipacs..

vagy talán véres mint a rózsa...

Ki lennék én?

Talán a rózsa..

erős színű.. tűskés.. de vérző rózsa.

Talán pipacs lennék?

Lelkem piros de tiszta..

nem szúr, nem vérzik..

de ingatag pipacs mi szirmát bontja?

Ennek csak a lelkem lehet a megmondhatója.

"Nem azért élek mert félek, hanem azért félek mert élek!"

Igen már megint egy elég érdekes dologgal indítok.... Ez egy irodalom órán született meg a fejemben gyorsan le is írtam egy papírra és megosztottam legjobb barátnőmmel amint alkalmam volt.  Ja egyébként bocsesz hogy ilyen nagyon régen írtam nektek, de nem is tudom elvoltam a magam melankólikus állapotában... Viszont írtam egy "verset" vagyis valami gondolatmentet féleséget ez ne mis vers... ja meg igazából kettőt fogok ma megosztani veletek. Nem kell szidni egy részt mert leszarom más részt meg mert mint mondtam ez nem egy vers ez egy CUCC!!! Ja amúgy ezek is irodalom órán születtek :D Ja egyébként igen az Öngyilkosok szobája... Dúrva film de nekem tetszik youtubon feliratosan fenn van nézzétek meg! Nah csáó!

Letépett szárnyak

Hogyan élj tovább ha letépték szárnyad, szétoszlatták vágyad?

a lény álom nélkül csak a fekete bánat.

ami jön s bíztatóan veregeti vállad,

suttogja: nem rossz vár csak sötétség, ohh igen a depresszív bánat....

ő csak egy árny mi jelzi, letépték a szárnyad, szétoszlatták vágyad.

Reméled, hogy az a szárny egyszer újra kinő...

de tövestől kitépték..

s kérdem én ki Ő?

Ki Ő, hogy letépje szárnyad s szétoszlassa vágyad?...

Lent mélyen...

Én nem ez vagyok,...

elvesztettem magam,

ez már nem.. nem én vagyok!

Ki régen voltam ma nem vagyok...

ki voltam.. ott lapul még mélyen de az én vagyok?

Tépi rácsait szenved lent a mélyben.. 

Hallom sikolyát a vérfagyasztó éjsötétben..

Félek ha elszabadul szétrág ott lent mélyen...

és megint csak vágy lesz, lennék olyan mint régen...